Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 2020-ban a depresszió a világ második vezető rokkantsági okává vált, közvetlenül a hát- és ízületi fájdalmak után. Világszerte 350 millió embert érint, ami a legjobb bizonyíték arra, hogy a depresszió hatalmas probléma, ugyanakkor kiváló üzlet is a gyógyszeripar számára, amely milliókat keres az antidepresszánsok értékesítésén.
A depresszió rendszerint ártalmatlannak tűnő módon kezdődik – stresszel és szorongással, amelyet mindannyian nap mint nap megtapasztalunk. Sajnos nem mindenki képes megbirkózni a mentális feszültséggel, különösen akkor, ha az állandó és egy adott egyén számára túlzott mértékű. Ilyen esetekben a szokásos “lehangoltság” vagy átmeneti szomorúság helyett komoly hangulatzavar, például depresszió is kialakulhat.
Stressz hatására a szervezetben számos anyagcsereút aktiválódik. Sok olyan biokémiai folyamat zajlik le, amely – ha a test nem működik megfelelően – könnyen felborulhat. Ezért fordul elő gyakran, hogy a depresszió más kísérő rendellenességekkel társul, mint például krónikus fájdalom, emésztőrendszeri problémák, visszatérő fertőzések, inzulinrezisztencia, sőt akár daganatos betegségek. Sajnos gyakran egy ördögi kör csapdájába kerülünk: a krónikus, autoimmun, anyagcsere- vagy szívbetegségek növelik a depresszió kockázatát, ami jelentősen rontja az életminőséget – ez pedig viszont súlyosbítja vagy kiváltja a már említett problémákat.
A depressziós betegek egyharmada sajnos nem reagál a hagyományos antidepresszáns kezelésekre, ami nem segíti őket abban, hogy kitörjenek ebből az ördögi körből. Az sem könnyíti meg a helyzet megoldását, hogy a klasszikus és a funkcionális orvoslás eltérően értelmezi a depressziót. A hagyományos orvoslás a tünetek felismerésére és azok antidepresszánsokkal való megszüntetésére fókuszál. A funkcionális orvoslás ezzel szemben a depresszió kiváltó okait keresi, és ezek csökkentésére koncentrál – például a stressz kontrollálásával, az alvásritmus helyreállításával, valamint a páciens genetikai és epigenetikai adottságainak megértésével.
A funkcionális orvoslás nem a tünetek elfedését célozza gyógyszerekkel, hanem azokat a tényezőket kívánja megváltoztatni, amelyek mentális zavarokat okoznak – például a társas kapcsolatok javítása, a fizikai aktivitás növelése, étkezési szokások átalakítása, a szervezet méregtelenítése, valamint a bélrendszer és az immunrendszer megerősítése révén. Nehéz vitatni, hogy a funkcionális orvoslás holisztikus megközelítése sokkal átfogóbb a depresszió kezelésében.
Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a stresszel kapcsolatos ismeretek mennyisége. Kezdetben a stresszt kizárólag az idegrendszerhez és az endokrin rendszerhez kötötték, mivel a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely a stresszválasz kialakulásának fő útvonala. Azonban ha a depresszió esetén kizárólag ezen két rendszert vesszük figyelembe, az olyan, mintha egy gázkályhában csaptunk volna fel tüzet, és vízzel próbálnánk eloltani anélkül, hogy előtte elzárnánk a gázt. Más szóval: csupán a tüneteket kezelnénk, az okokat pedig figyelmen kívül hagynánk.
A 20. század 90-es éveiben megjelent egy új tudományterület, a pszichoneuroimmunológia, amely a stressz fogalmát kibővítette az immunrendszerrel. Jelenleg a stresszt még átfogóbban értelmezzük – úgynevezett neuroendometabolikus (NEM – NeuroEndoMetabolic) stresszválaszként, amely egy összetett folyamat, és az idegrendszer, endokrin és immunrendszer mellett a kardiológiai, méregtelenítési és bioenergetikai folyamatokat is figyelembe veszi. A funkcionális orvoslás emellett a társas kapcsolatok minőségét is a stresszkezelés részének tekinti. Csak akkor alakulhat ki egészséges stresszválasz, ha az egyén kapcsolatai rendben vannak a környezetével.
A NEM stresszválasz rendszer a test szerveinek és rendszereinek egy komplex, funkcionális hálózatba történő összekapcsolódását jelenti. A NEM rendszer egyfajta védőhálót alkot a stressz káros hatásaival szemben, amely számos részből áll. Összehasonlítható egy épület elektromos vezetékrendszerével. Számos kapcsoló található benne, amelyek különböző részekért felelősek, ugyanakkor egymással is összefüggenek, és meghatározzák azok kölcsönös működését.
A depresszió olyan betegség, amelynek tünetei hasonlítanak a szervezetben kialakuló túlzott gyulladásos folyamatok tüneteihez. Mindkét esetben megfigyelhető az életöröm csökkenése, túlzott álmosság, társas kapcsolatok kerülése, gyenge koncentráció, fokozott fájdalomérzékenység és energiahiány. A szakszerű irodalomban gyakran említik a depresszió tüneteinek hasonlóságát a túlzott proinflammatorikus citokinek okozta tünetekhez.
A gyulladás a szervezet természetes védekező reakciója egy fertőzéssel szemben, amelyet stressz is kiválthat. Előfordulhat, hogy a kiváltott gyulladás olyan erőssé válik, hogy a test szöveteit is károsítja – ez a jelenség a depresszió esetén is megfigyelhető. Éppen ezért a depresszió terápiájának nagyban kell támaszkodnia gyulladáscsökkentő hatásokra.
Nagy reményeket fűznek a természetes étrendi módszerekhez a gyulladás csökkentésére. Különösen pozitív hatásokat figyeltek meg az erőteljes gyulladáscsökkentő hatású omega-3 zsírsavak alkalmazásakor, valamint a lektinek kerülése mellett resveratrol, kurkumin és édesgyökér használatakor. Az ilyen étrendet gyakran alkalmazzák autoimmun betegségek esetén is, ahol a gyulladásos folyamatok szintén rendkívül intenzívek.
A stressz hatására a mellékvesék által termelt kortizol, azaz stresszhormon szabadul fel, még nagyobb mennyiségben súlyos helyzetekben. A kortizol túltermelése megzavarja a pregnenolon lebomlását – ez egy olyan anyag, amely koleszterinből alakul át progeszteronná, majd kortizollá. A kortizol előállításához a szervezet a progeszteron készleteit használja fel, csökkentve annak szintjét, ami tovább fokozza az esetleges gyulladásos folyamatokat.
Ez különösen fontos a depresszió esetében, mivel a progeszteron befolyásolja a GABA receptorok aktiválását, amelyek szükségesek a szervezet megnyugvásához. A kortizol termelése az ösztrogén rovására is történik, amely viszont a szerotonin receptorok aktiválásáért felel. Idegesség és stressz hatására zavar alakul ki a két legfontosabb nyugtató neurotranszmitter, azaz a szerotonin és a GABA receptorainak szintjén, ami természetesen hatással van a közérzetünkre.
Amikor súlyos stressz alatt élünk, magas kortizolszinten működünk, ami az immunrendszer blokkolásához vezet. Az ilyen hosszan tartó állapot nagyon kedvezőtlen az egészségre nézve. Azoknál, akik metilációs zavarban szenvednek, védekező reakció léphet fel, amely során a szervezet leállítja a kortizolt termelő gén expresszióját. Ez a mellékvese kimerültség kezdete, amely gyakori a kiégést megtapasztalók körében. A metilációs zavarok kapcsolatban állnak az MTHFR gén polimorfizmusával, amely a folsav metilálásáért felelős.
A mellékvese kimerültsége kialakulhat a rézmérgezés következtében is. A gyenge mellékvesék gátolják a máj ceruloplazmin termelését, ami csökkenti a biológiailag hozzáférhető réz szintjét. A keringő, szabad réz nem tud hasznosulni, ami szabadgyök-folyamatokat idéz elő, és szövetkárosodást okoz. Ez a depresszió esetében is megfigyelhető.
A réz szorosan kapcsolódik a cinkhez. A réz és cink felszívódása a bélben történik, és függ a metilációtól, vagyis a metallotionein fehérjék termelésétől. A túl magas cinkszint fokozza a metilációs folyamatokat, vagyis megnöveli a rézhez kötődő fehérjék termelődését. Ennek következtében a réz nem tud beépülni a szervezetbe, és a réz-cink arányeltolódik a cinktöbblet irányába.
A réz serkenti az ösztrogének termelését, míg a cink a progeszteron termelődését ösztönzi. Ha ez az egyensúly a réztöbblet felé tolódik el, akkor csökken a progeszteronszint, így nem tudunk megnyugodni, és a stressz hatása fokozódik. Az ösztrogéndominancia napjainkban jól megfigyelhető jelenség, amire példa többek között a policisztás petefészek szindrómával vagy emlőcisztákkal küzdő betegek növekvő száma.A felesleges ösztrogén növeli a réz visszatartását a vesékben, ami viszont akadályozza a máj ösztrogén méregtelenítését. Ennek az ördögi körnek a megtöréséhez kerülni kell a xenoösztrogéneket, és gondoskodni kell a szervezet megfelelő méregtelenítéséről olyan anyagokkal, amelyek ebben segítenek – ilyen például a szulforafán (brokkolikivonat), a kalcium-glükará és a DIM.
A rézbevitel mennyiségét is érdemes korlátozni – például a cink mennyiségének csökkentésével. Eközben sok nő növeli rézszintjét méhen belüli fogamzásgátlók használatával, míg mások szájon át szedhető fogamzásgátlók alkalmazásával csökkentik szervezetük természetes cinkszintjét. A probléma nem önmagában a használatukban rejlik, hanem abban, hogy nem tudunk a következményekről. A szervezet ásványi egyensúlyának fenntartása csak akkor lehetséges, ha ismerjük az összes felszívódási forrást, valamint azokat a tényezőket, amelyek az elemek kiürülését okozzák.Összegzésként: a depresszió fő problémája a réztöbblet és a metilációs folyamatok zavara. Ennek helyreállításához elengedhetetlen a megfelelő ásványi egyensúly visszaállítása. Ehhez szükséges a magnézium, a cink, valamint megfelelő mennyiségben és arányban a réz és a szelén is. Jelenleg már elérhetők úgynevezett metilációs ásványi anyagok, amelyek kifejezetten e folyamat támogatására lettek összeállítva.
A depresszió esetén a szervezetnek megfelelő mennyiségű cinkre és magnéziumra van szüksége a szerotonin és dopamin termeléséhez. A cink részt vesz a dopamin felépítésében, míg a vele szorosan összefüggő réz annak lebontását végzi. Ha túl sok réz van a szervezetben, túlzott mennyiségű dopamin bomlik le. Ennek következtében hirtelen energialöketet, hangulatingadozásokat és szorongást tapasztalunk, miközben motivációhiány, csökkent racionális gondolkodási képesség és koncentrációs nehézségek jelentkeznek. Ezért a dopaminszint csökkenése a depresszió egyik fő oka.A hangulatzavarban szenvedők gyakran szednek cinket, azonban annak túlzott pótlása negatívan befolyásolhatja a réz és a vas szintjét. Ezért a depresszió kezelésében célszerű ezeket az elemeket kifejezetten összeállított kombinált étrend-kiegészítő formájában pótolni, vagy szakember segítségével olyan pótlási tervet készíteni, amely az adott személy igényeihez igazodik. Ehhez érdemes meghatározni a szervezet pontos ásványianyag-szintjét, például az EHA-teszt (hajból végzett elemzési módszer) segítségével. Ne feledjük, hogy a depresszió – és minden más betegség – kezelése komplex megközelítést igényel.
Egy másik elem, amelyre külön figyelmet kell fordítani, a kalcium, amely túlzott mennyiségben hiperaktivitást és túlzott, kontrollálatlan izgatottságot okoz. A túl sok kalcium bejut a sejtekbe, és ennek következményeként például higany jelenlétében neuronpusztulás alakulhat ki. Az optimális kalciumszint biztosítása érdekében vizsgálni kell a kalcium–magnézium arányt.
További fontos ásványianyag-párok, amelyek szintje és egymáshoz való aránya szintén jelentős lehet a hangulatzavarok és az izgatottság szempontjából:
- lítium és nátrium (hiperaktivitás esetén gyakran lítiumhiány áll fenn),
- valamint nátrium és kálium, amelyek arányának felborulása a viselkedésszabályozás zavarára utalhat.
Amikor hiperaktivitásról beszélünk, a triptofán-anyagcsere rendellenes lefolyására gondolunk. Egészséges szervezetben a triptofán szerotoninná, majd melatoninná alakul, amely az alváshoz szükséges. Stressz és/vagy fertőzés hatására azonban az anyagcsere a kinurenin-útvonal felé tolódik el. Ennek eredményeként B3-vitamin keletkezik, amely energiát biztosít a stressz vagy fertőzés idején. Sajnos a B3-vitamin előállításának közbenső mellékterméke a neurotoxikus kinolinsav, amely túlzott izgatottságot, oxidatív stresszt okoz, és ezzel együtt szövetkárosodást idéz elő. Ezért is ismert tény, hogy a tartós idegesség visszafordíthatatlan károsodást okoz az agyszövetekben.
A zavart kinurenin-útvonal, amely gátolja a szerotonin termelését, közvetlen hatással van a bélműködésre is. A szerotonin 70–80%-a a bélrendszerben termelődik. Hiánya különféle emésztési zavarokat és diszbiózist okoz. A triptofán kóros feldolgozási útvonalának gátlására alkalmas lehet az említett omega-3 zsírsavak étrendi növelése, valamint nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása.
Egészséges testben a szervezet glutamáttal stimulálja magát (például az emlékezet működtetésére), majd GABA segítségével nyugtatja le magát. Ásványianyag-egyensúly zavar esetén ez a folyamat felborul. Erre utal a réz–cink arány. Ha az utóbbiból hiány van, nem történik meg a glutamát GABA-vá való átalakulása. Emellett magnéziumra is szükség van, amely szintén a GABA receptorok aktivátora.De mit tehetünk, ha a depresszió problémája minket vagy szeretteinket érint?
Elsőként meg kell vizsgálni, hogy nincs-e ásványianyag-egyensúlyzavar a szervezetben. Ennek alapja: cink–réz arány, kalcium–magnézium arány, nátrium–kálium arány, valamint lítiumszint meghatározása.
E célra kiváló diagnosztikai módszer az EHA-teszt, amely során hajmintából határozzuk meg az elemek koncentrációját. A teszt segítségével azt is megtudhatjuk, hogy a páciens milyen anyagcseretípussal rendelkezik. Depresszió esetén ez többnyire lassú anyagcserére utal. Ilyenkor a páciens energiatakarékos étrendet követ – zöldségekben gazdag, alacsony fehérje- és szénhidráttartalommal, megfelelő kiegészítéssel.Emellett rendkívül fontos a bélflóra vizsgálata, valamint a táplálékintolerancia-teszt elvégzése. A depresszió kezelésének megkezdéséhez ezek az elemzések elengedhetetlenek. Továbbá javasolt a metilációs státusz vizsgálata, a gyulladásos citokinszint mérése, a toxin- és mikotoxinszintellenőrzése, valamint hormon- és neurotranszmittervizsgálatok elvégzése.
Ne feledjük: a holisztikus, funkcionális megközelítés a depresszió esetében az, ami valóban segíthet a páciensnek abban, hogy hatékonyan megszabaduljon ettől az állapottól.
Szerző: Dr. Anna Romaniuk, mikrobiológus, immunológus, pszichodiatetikus
